Nedves homokfúvás II. – A gyakorlati alkalmazás

    Az előző blogbejegyzésemben ( Nedves homokfúvás I. ) utaltam rá, hogy a nedves homokfúvás  alkalmazását rengeteg gyakorlati, praktikus és jogszabályokban megfogalmazott ok indokolja, ezért munkáink során, ahol lehetséges mi is ezzel a technikával dolgozunk.

      A technikai feltételeket illetően a homokfúvó berendezésünkhöz szükséges egy „nedvesítőfej” alkalmazása. Többféle megoldás létezik. A különbség a nedvesítővíz bejuttatásának helyében van. Némelyik nedvesítőegység még a fúvókatartó előtt adagolja a vizet a levegő homok keverékhez, ez lehetséges hagyományos fúvóka alkalmazása mellett is. Némelyik nedvesítő egység a speciális vízbevezetős fúvóka segítségével tökéletesebb levegő-víz-homok  keveréket állít elő.

       Bár a gyári leírásokban szinte mindenütt 6-7 bar  hozzávezetett víznyomást írnak  elő a gyártók, a gyakorlatban a vivőlevegő karburátor jellegű hatása (szívóhatása) miatt (természetesen a fúvólevegő energiacsökkenése mellett…) legtöbbször  elégséges a normál 3-4 baros vízhálózati nyomás, azaz elég egyszerűen összekötnünk a nedvesítőfejet az ivóvízhálózattal. Amennyiben a normál vízhálózati nyomás kevés, akkor szivattyúval, vagy nagyobb teljesítményű hidroforral (én ez utóbbit ajánlom) érdemes növelni a víznyomást.

       A vízmennyiség szabályozása a nedvesítőfejen történik. A víz mennyiségét érdemes a lehető legalacsonyabb szintre állítani. Véleményem szerint, inkább néha egy kicsit  „porozzon” a szórás, hogy jól lekövethető legyen a munkafolyamat, minthogy túl sok vízzel dolgozzunk, azaz a nedves homokszórás valóban inkább csak „nedves”, minthogy „vizes” legyen. A túl sok víz esetén a homokos víz visszafröccsen a kezelő felé, akit emiatt gátol látásában, és a túl sok víz további technikai, technológiai problémákhoz vezethet (eláztatott helyszín, csúszós járófelületek, vizes falak, nehezen feltakarítható hulladékhomokhoz, azaz szinte folyós vizes homoksárhoz).